GörényTartók Egyesülete

Oldal megosztása

Itt elolvashatja néhány mentett görény történetét, akik sikeresen gazdira találtak.

Boldog gazdis életet kívánunk mindannyiuknak!

Sanya és Pampi

Április közepén kerültek a gondozásomba. Igaz gazdától jöttek, de nem voltak a legjobb állapotban. Egy gyors karomvágás, fülpucolás és féregtelenítés után már sokkal jobban néztek ki. Mind a ketten kb 2-3 évesek lehettek, ivartalanított hímek. Sanya teljesen, míg Pampi valószínűleg fel szemére vak.
Kezdetben mindkét göri elég barátságos volt, de ahogy kezdték megszokni az új környezetet úgy lettek harapkák ők is. Sanya nem vészes, ő inkább csak bizonytalanságból csipked, de Pampi elég komolyan gondolja a dolgot. Nem sok esélyt láttam így a gazdikeresésre. Mások szerint már "idősek" ráadásul vaksik, nem beszélve arról, hogy harapnak is, plusz még ketrectépősek is, Sanya nem fogad el Papmin kívűl más állatot maga körül...valljuk be tényleg nem a legegyszerűbb esetek.
DE!!! sikerült egy olyan helyet találnom nekik, ahol nem szeretnék őket egész nap nyomorgatni, ahol lesz helyük játszani, kapnak rendesen élelmet, és elfogadják őket olyannak amilyenek, nem számít ha harapnak, vagy nem az alomba piszkítanak, vagy este tépik a rácsot. Szóval megtalálták a legjobb helyet, ráadásul nem messze tőlem, így bármikor láthatom őket!!!

Boldog gazdis életet kisördögök!!!
Mesi, a befogadógazdi.

Suffi

Suff egy lépcsőház kukk sötét raktárában tanyázott 3-4 hónapig saját ketrecében és sajnos végtermékében is, 2 tengerimalac haverjával egy légtérben, akik pedig egy 30-40 cm-es üres akváriumban tengődtek. :( Egy, a házban lakó kutya szagolta ki többször is, hogy a lépcső alatt valami állat van, míg a gazdája megunta, és szólt a közös képviselőnek, tőle tudták meg Bátyámék is. Ők riasztottak engem, hogy találtak egy görényt és két malackát. A "gazdákat" elég hamar sikerült előkeríteni és rábeszélni, hogy sokkal jobb helyük lesz nálunk, így ketrecestül, mindenestül elhoztuk a népet. A malacokat az egyik állatorvosunk fogadta be (mint kiderült rendkívül alultápláltak voltak, és korukhoz képest visszamaradtak a növésben), míg Suffi hozzánk jött. Azonnal műteni kellett, mert ki tudja mióta tüzelt, de szerencsére különösebb baja nem volt. Szelíd, élénk (bár 3-4 hónap kukk sötét börtön után én is élénk lennék :D), amint kihoztuk, folyamatosan rohangált, makogott. Mivel akkori egyetlen görimmel elég hamar összeszokott, maradt velünk.

 Kattty, a befogadó és végleges gazdi

Sindel

Őt állítólag egy ajtó elé tették be.
Eleinte harapott nagyon, szívem szerint csúzlival etettem volna. De egy kölyök nem foghat ki rajtam, elkezdődött a nevelés. Mindig tele volt a poci, rengeteget volt dögönyözve, és elkezdett szelídülni, és egyre barátságosabb volt. Imádott reggelente a lábam alatt rohangálni, segített reggelit csinálni… Jött egy gazdijelölt, megnézte, aludt rá, levelezetünk sokat, beszéltünk, elvitte később. Majd 48 óra sem telt el, és jött a levél, hogy kezelhetetlen.
Kezelhetetlen? Ő? Csak kölyök. Egy kölyköt nevelni kell, hiába kezdem én el, és tanulta meg, hogy mit szabad, ezt velem szemben tudta, de másnál persze, hogy határokat feszeget. Érte mentem, visszajött (szerintem teljesen alap, ha gond van, segítünk, ha olyan visszajöhet..)
Továbbra sem akart engem megenni, de ha jöttek barátok őket sem. A legrosszabb tulajdonsága a hajnali 5-ös rácstépés lett. De azt felső szinten űzte.
Vártunk, vártunk, majd idővel jött a tényleg álomgazdi érte Tatabányáról. Átkeresztelte Bűbájnak, és azóta is jól megvannak.

Tündérboszi, a befogadó.

Talált babák

Ők is a szaporítás csodái. Megszülettek, nőttek nem kellettek. Egyik nap hívott a doki, hogy altatásra behoztak 5 babát, de ő ezt nem akarja, tudok-e segíteni. Tudtam.
Igazi kis ördögfiókák voltak, nagy étvággyal, és rengeteg energiával. Bár nagyon édesek a kölykök, de nem könnyű velük. Szép sorban lett mindenkinek gazdija (egyikőjük Mesinél, a tagunk és mentőtársunk), valaki Szegedre ment, ketten Zala megyébe, egy maradt itt Budapesten, ahol már van egy göri.
Hosszú életet nekik!

Tündérboszi, a befogadó.

Lolka

Nevével ellentétben leányzó.
Gyömrőről hozták el, altatás elől pár társával együtt. Mint mindig, most is a doktor bácsinál indítottunk, megnézték egészséges-e, meg lett műtve, majd vártuk az igazit.
Rendes kislány, eleinte csipkedett, de hamar megtanulta a rendet szerencsére, ette a husit is, ahogy kellett.
Érte Debrecenből jöttek el, és az óta is ott éli napjait, egyelőre egy szem leányzóként.

Tündérboszi, a befogadó.

Dinamo

Őt nyáron vitték be az Állatkertbe. Bár görényt nem vesznek be, de egy ott dolgozó görénybarát leányzó bevállalta. A pasi azért adta le, mert a fiáé volt, aki külföldre ment, és neki nem kellett.
Dinamo így átkerült hozzám. Volt némi koordinációs zavara (kicsúsztak a hátsó lábai néha), és némi bőrbetegsége (faggyútúltermelés), meg hát nem is az ifjonc kategória (4-5 éves), de szerencsére Ő is hamar jó gazdihoz került. Most együtt alszanak a gazdival, imádják, mert egy bújós puszis maci, aki remélhetőleg majd egyszer összebarátkozik az ott lakó görénykével.

Tündérboszi, a befogadó.

Cili

Cilikétől meg akartak szabadulni, annak örömére, hogy bepároztatták.
Elmentem érte, és egyenes utam az Dr. Graf Miklós állatorvoshoz vezetett, hogy a kislány legyen megműtve minél hamarabb.
Műtét közben kiderült, hogy egyszer már volt műtve, kivették a petefészkét, de a méhét nem, de a „tudatlan” gazdi mivel betüzelt ismét (ha nem veszik ki a méhét ez lehetséges) bepároztatta.
Neki gyors sikerstory járt. Az asszisztens hölgy beleszeretett, és az óta nála is van.

Tündérboszi, a befogadó.